Showing results for "The Marais" in Contemporary Fiction

Hallgatni akartam. De aztán megszólított az idő, és megtudtam, hogy nem lehet hallgatni. Szeretném elmondani, mi történt a polgári műveltséggel a tíz évben, amelynek kezdetét az osztrák függetlenség megszűntének, az Anschluss-nak napja jelenti. Azon a napon omlott össze sok minden, ami a régi Európából megmaradt.

A mű középpontjában a barátság, hűség és árulás nagy kérdései állnak. De nem pusztán egyes emberi sorsokról van itt szó, hanem egy másik, talán még nagyobb tragédiáról, arról, hogy a régi rend, társadalom széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti. Nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény ez, Márai stílusművészetének remeke.

E könyv írója nem tanítani akar, hanem tanulni, A könyvekből akar tanulni, melyeket előtte írtak a bölcsek és a beavatottak, az emberek életéből akar tanulni, az élet jeleiből, a betűből, az emberi szívből, a füvekből és az égi jelekből egyszerre. Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot.

"Egyszóval felfedeztem, hogy az írás mágia. Mi a mágia? Hát igézet, varázslat. Keverék szóból, álomból, érzésből, bűvös jegyek egyvelege, melynek visszaható ereje van az életre, éppen úgy, ahogy az életnek szóalkotó ereje is van."

"Behunytam szemem, hőséget éreztem, szédülést. Ez a szédülés pillanatokig tartott. Kezem védekezően nyújtottam ki" most megkérdi - gondoltam -, Istenem, most megkérdi. Mit? Talán, hogy miért történt az egész? Talán, hogy én voltam-e a gyáva? Nem, most felelni kell! "Mélyen lélegeztem, s ránéztem, készen a válaszra."